Alkotóink

KONCZ GÁBOR



FOGARASI ANNA









RIGÓ RÓBERT






FEKETE NOÉMI

Mindig is érdeklődtem a kreatív elfoglaltságok iránt, szabadidőmet gyakran töltöttem dísztárgyak, dobozok, és egyéb kiegészítők tervezésével, készí­tésével.
Korábban a saját otthonunk dekorációjának, majd később ajándéknak szántam barátaimnak, ismerőseimnek. Azonban mindig igyekeztem egy-egy motí­vummal minél személyesebbé varázsolni azokat.
A környezetem felfigyelt ezekre az egyedi apróságokra, és több felkérést is kaptam tőlük. Minden egyes megrendelést igyekszem maximálisan az egyedi igényeknek megfelelően elkészí­teni, hiszen mindig arra fektettem a legnagyobb hangsúlyt, hogy az ajándéktárgy az ajándékozott személyiségét tükrözze.
Egyre több ilyen tárgyat készí­tettem, erre áldoztam minden szabadidőmet, mindig más, és más technikákat, elemeket, és újí­tásokat alkalmazva.
Ma már mindenhonnan kapom, és várom a megrendeléseket akár csoportok, akár magánszemélyek részéről.










KONCZ GÁBOR 

Koncz Gábor – 1991-ben születtem Jászberényben, kiskorom óta érdekel a képzőművészet.  Körülbelül 6 éves koromtól jártam rajszakkörre és vettem részt különböző pályázatokon. Majd 2006-ban kezdtem meg tanulmányaim az egri Eventus Művészeti Szakközépiskolában, azóta kezdett érdekelni erősebben a festészet, előtte inkább a rajz és grafika foglalkoztatott. Természetesen most is rajzolok készítek egyedi és sokszorosító grafikákat, emellett alkalmazott grafika szakon tanulok. 2006-2007-es évektől csöppentem bele a festés rejtelmeibe és így kezdtem akrillal, olajjal festeni. Kedvelt témáim közé tartoznak a megkopott, leomlott, rozsdás, régi felületek, falak és tárgyak és ezek kombinációi. A különböző faktúrájú anyagok megfigyelése és kompozíciók összeállítása. Készítek montázsokat, kollázsokat falemezre és emellett érdekel az elektronikus grafika és fotózás is. Azt hiszem ma már nagyon szoros kapcsolat van a műfajok és technikák közt, így összekapcsolhatók, keverhetők azok.






NAGY BERNADETT

Nagy Bernadett vagyok, Betti. Immáron 37 esztendeje koptatom Jászberény utcáit, itt születem, nőttem fel és élem az életem, ahogyan azt tették a szüleim és nagyszüleim is.
A kreatívkodás 10-12 éve része az életemnek. Hobbinak indult, szenvedélyemmé vált, hogy mindig csináljak valamit a kezemmel. Eleinte pólókat dekoráltam, később egyre több technikával ismerkedtem meg. Jelenleg főleg gyöngyözöm, textilre festek és újabban babát varrok, Juditnak köszönhetően... :)
Tanulom a trükköket, vagyis inkább igyekszem rájönni a megoldásokra és reménykedem, hogy amiket "alkotok" sikerük lesz és gazdára lelnek.











BARTOS KINGA


1977-ben születtem Jászberényben. Általános-és középiskolai tanulmányaimat is itt végeztem. 2001-ben diplomáztam a Nyíregyházi Főiskola rajz-vizuális kommunikáció tanár szakán. Ugyanebben az évben kerültem a jászberényi Hamza Múzeumba, ahol egy évig dolgoztam gyűjteménykezelőként. 2002. és 2006. között a jászfényszarui Általános Iskola és Kooperatív Művészeti Alapiskolában tanítottam rajzot, festészetet és grafikát. 2006 szeptemberétől a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kar Gyakorló Általános Iskolájában dolgozom rajztanárként.
2004-ben kiadványszerkesztő, reklámgrafikus szakképesítést is szereztem, mely által meglehetősen közel kerültem a számítógép világához, így a computer-grafika is szerves részét képezi tevékenységemnek.
Alapító tagja vagyok az 1999-ben alakult Hamza Studio-nak, akikkel évente egy-két csoportos kiállításon veszek részt.
A művészet, gyermekkorom óta nagyon közel áll hozzám, ebben nőttem fel, hiszen édesanyám kiváló művelője a festészetnek. Az ő révén jónéhány művészeti kiállításra, rendezvényre is eljutottam, és számos művésszel ismerkedhettem meg személyesen is. 2004-ben abban a szerencsében volt részem, hogy meghívást kaptam a Firenzei Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Biennáléra, amely 2005. december 3 – 11-ig került megrendezésre.
Leginkább a festészet, ami meghatározó az életemben, de a grafika és a fotó sem áll távol tőlem. Jelenleg számomra elsősorban a színek, a letisztult formák, és ezek egymással való kapcsolatának megismerése jelenti érdeklődésem középpontját.
Elsődleges célom az életben, hogy örömömet leljem abban, amivel foglalkozom. Úgy vélem, hogy a művészetek iránti fogékonyság csodálatos adománya az életnek, amely hozzásegít ahhoz, hogy mindig meg tudjam találni azt a lelkiállapotot, amelyben igazán jól érzem magam.
A művészetek felé fordulás kapcsán kialakuló világnézet folyamatos lehetőséget biztosít a világ különböző módokon való megismerésére, én pedig igyekszem ezt a lehetőséget a legsokoldalúbban kihasználni.
Kiállítások (csoportos): Kemence (1993), Jászberény (2000,2001,2002,2003,2008,2009), Nyíregyháza, (2001) Jászdózsa (2001), Jászárokszállás (2003), Jászfényszaru (2004), Firenze, Olaszország (2005), Jászfényszaru (2007); Jászárokszállás (2007); Conselve, Olaszország (2008)
                      (egyéni):  Budapest (2004), Jászberény (2006)


































LANTOS RITA 


Lantos Rita vagyok, üvegékszereket készítek már 4 éve.Szobrásznak tanultam, de közbejöttek a gyerkőcök. Örököltem egy kemencét, és hát ez lett a gyümölcse. Mindenféle alkotói tevékenységet szeretek csinálni.Szeretem az egyszerű, de mégis hatásos és főleg aszimmetrikus dolgokat, a célom az összes ékszeremmel az, hogy ha valaki ránéz, érezze benne a harmóniát és az egyensúlyt. Egy jól kiválasztott ékszer tükrözi az egyéniséget.








KLACSÁN ÁGNES

Klacsán Ágnes vagyok. Jászberényben élek. És egy vallomással tartozom. 
Kettős életet élek. Nem kedvtelésből, így alakult. Van egy normális életem, normális szakmával, hétköznapi gondokkal, számlákkal stb., és van egy vágyott életem, színes, kreatív, vidám. Az egyikből élek - a másikban ÉLEK. Az ész és a szív harca. Nem válnak el, most így kerek a világ, ami körbevesz. Mint a nemezlabdák, amik nyaklánccá állnak össze. 
Fogadjátok őket szeretettel. Szívből adom. 











NYÚL MILÁN






KRICSÁR ANNAMÁRIA


Első drótékszeremet 16 évesen készítettem. Egy barátnőm szerzett drótokat, és kért, hogy együtt készítsünk belőle valamit. Ő hamar megunta, nekem nem sikerült. Azóta is kisebb-nagyobb szünetekkel drótozok.
Kezdetben csak a magam örömére, esetleg ajándékba készítettem ékszereket, 2 éve viszont már a munkám is ez lett.
Kezdettől fogva rezet használok alapanyagként (akár vöröset, akár sárgát), közelebb áll hozzám a meleg színe miatt, mint az ezüst vagy ezüstözött drót. Sokszor díszítem különböző gyöngyökkel a munkáimat, nagyon szívesen használok ásványokat, féldrágaköveket, de akár jó minőségű üveggyöngyöket is.

Ékszereimet magam tervezem, és lehetőség szerint minden darabot csak egyszer készítek el, hiszen másodjára már semmi érdekes, semmi újdonság nincs számomra benne.










DR. PETRICSNÉ EGERVÖLGYI JUDIT





KATONA BRIGITTA




VELKEINÉ PÓCZ ILONA

ZSOMBOLYAI MÁRIA







MIHÁLYI ANTALNÉ KATI

BÉKÉSI ILONA

BALÁZS JUDIT







FŐZŐ JÁNOS







RÁCZ PÉTER






MIHALIK JUDIT


A művészetek felé már gyermekkorom óta húz a szívem. Ez irányú tanulmányaimat Szegeden matematika-rajz tanári szakon folytattam, ahol többek közt megismerkedtem a tűzzománc és ólomüvegablak készítés rejtelmeivel is.
Többféle anyag és művészeti megoldás érdekel a térplasztikától kezdve egészen a sgraffitto technikáig, de számomra a festés a legmegfelelőbb kifejezőeszköze érzelmeimnek és gondolataimnak. Akrill festményeimmel próbálok belső tartalmakat, emberi kapcsolatokat ábrázolni, főként természetből vett formák segítségével.

















KOCZKA TÍMEA


Édesanyám már kora gyermekkoromban megtanított a legtöbb kézimunka technikájára, így, úgy érzem, kötni, horgolni, hímezni mindig is tudtam, és szívesen műveltem is mindig. Már akkor magával ragadott az, hogy a két kezemmel létre tudok hozni valamit néhány színes anyagdarabból, cérnából, fonalból. Elmúltam 20 éves, amikor a foltvarrással először találkoztam. Soha nem tanultam varrni, mindent magamtól és könyvekből sajátítottam el. Pár évvel később tagja lettem, és ma is tagja vagyok a helyi foltvarró csoportnak, akiknek nagyon sokat köszönhetek.
Kezdetben a család gyerekeinek készítettem apró játékokat, majd megszülettek a lányaink, így végre volt, akiket eláraszthattam a saját készítésű labdákkal, bábokkal stb.
A munkáim árulását nagyon prózai okból kezdtem: szerettem volna egy igazán jó varrógépet. Megdöbbentően jól fogadta a "közönség" a munkáimat. Még máig nem tudtam hozzászokni ahhoz az érzéshez, hogy másoknak annyira tetszik az, amit én készítettem, hogy pénzt is adnak érte. A varrógépem már megvan, de nem tudom abbahagyni a játékkészítést. Annyi sikerélményt ad egyetlen hét alatt, amennyi sikerélményt az irodai munkámban évek alatt sem kapnék. Amíg ezt így érzem, biztosan folytatni fogom.
















ARATÓ ESZTER


Mióta az eszemet tudom a rajzolás mindig egy nagyon fontos kifejezőeszköz volt számomra. Először 13-évesen éltem át azt a kicsit borzongató és büszkeséggel eltöltő élményt, hogy olyat sikerült alkotnom, amit egyéninek és érdekesnek találtam. Ekkor, 13-évesen szinte biztosan tudtam, hogy a rajzolás, festés az életem végéig megmaradó, létszükségletemmé váló tevékenység lesz.
A mai rajzstílusom hosszú évek során fokozatosan alakult ki, és csiszolódott ilyenné. Ezt a technikát teljesen ösztönösen fejlesztettem ki magamnak. Hozzám legközelebb álló eszköz a tustoll. E mellett használok még színes ceruzát, krétát és aquarelt is.
Számomra izgalmas lehetőség az arcok végtelen variációja. Ritka az olyan művem, ahol nem lelhető föl, akár rejtetten is egy arc.
Autodidakta alkotó vagyok.
Kiállítások:
1991- től 2002- ig: 7 alkalommal különböző, budapesti Művelődési Központok 1999. Pécs- Gebauer Galéria 2001. Budapest- IDEA-S Galéria 2002. Szentendre- Céh Galéria
Csoportos kiállítások:
1996. Washington, d.c., Very Special Arts Gallery 1998. Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetsége, 3. Országos Kiállítás, Újpest Galéria 2003. Dél- Franciaország, Le Carla- Bayle, Rue des Arts









RÉKASI KRISZTINA

TASNÁDI MARIANN








SZIKSZAINÉ PERNYÉSZ ANDREA






MOLNÁR NÓRA


Mezőkövesden születtem, ott végeztem az iskoláimat, az I. László Gimnáziumban érettségiztem 1981-ben. Egerben, a Tanárképző Főiskolán szereztem diplomát magyar-történelem szakon. Ebben az időben ismerkedtem meg közelebbről az agyaggal, és szívesen készítettem magamnak agyagtárgyakat.
A főiskola után a Dobó István Vármúzeumba kerültem, ott a néprajzi osztályon tevékenykedtem.
A játékgyűjteményben fedeztem fel a régi porcelánbabák szépségét, és ekkor határoztam el, hogy megpróbálok magam is hasonlókat alkotni. 
Budapesten készítettem el első porcelánfejű babáimat 1990-ben. Munkáimmal találkozhattak többek között Budapesten az Emma utcai Óvodában rendezett kiállításon, a Duna Televízió riportműsorában, valamint a győri babakészítő versenyen.
Több évig csak három kicsi gyermekem nevelésével foglalkoztam, 2004-ben kezdtem el újra készíteni kerámiatárgyaimat.
Nem végeztem művészeti főiskolát, inkább csak a magam kísérletezéseivel, tapasztalataival próbáltam meg elkészíteni tárgyaimat, és néhány darab közülük zsűriztetve is lett.






KECSKÉS ANNA

Rózsaszín szoba nélkül nőttem fel... egyszerű dolgokra vágytam az életemben: apró dolgoknak örülni, rácsodálkozni, és adni másoknak. Ezt tehetségem kamatoztatásával tudtam és tudom megvalósítani: festek, rajzolok, és meséket illusztrálok.
Nagyné Koncz Éva és Tarnóczi József tanítványaként ismerkedtem meg a rajzolás és festés alapjaival.
A festményeimen igyekszem mellébeszélés nélkül alkotni, adni a nézőnek valamit magamból, az élményeimből.
Meseillusztrációval is foglalkozom. Rajzolásukkor élem át mindazt, amire gyerekkoromban alig volt lehetőségem: gyereknek lenni.
Hiszem és vallom, hogy: "A művészet érzelmek nélkül olyan, mint a csokitorta cukor nélkül. Nem ér semmit." (Laurie Halse Anderson)
Magyarországon eddig megjelent könyvek, melyeket illusztráltam:
- A kiskakas gyémánt félkrajcárja: Arany László legszebb meséi / Arany László (2010)
- Állatmesék: olvasásra és felolvasásra / Gárdonyi Géza (2009)
- Mennyből az angyal (2009)
- Altató / József Attila (2009)





ANDRÁS ADÉL

Eredeti szakmám szerint bútortervező mérnök vagyok, de a textil szeretete erősebbnek bizonyult. 2008-ban találtam rá a babakészítésre, mely azóta minden szabad percemet kitölti. Babáim hosszas tervezés után, igényesen elkészített, zsűrizett alkotások, de használati tárgyak, játékok, melyek az óvodás, kisiskolás korosztályt célozzák meg, bár nem ritka a felnőtt (sőt férfi) vásárlóm se. Természetes alapanyagokkal dolgozom, többféle technikát alkalmazok. Ami közös bennük, hogy mindegyik egyszeri, megismételhetetlen, saját egyéniséggel bíró, vidám, mosolygós figura, aki reményeim szerint nem csak egy lesz a sok közül, hanem vigaszt nyújtó, igazi társsá válik.












LOVIZER VIRÁG


1977-ben Székesfehérváron születtem.  Mivel a képzőművészeti szakközépiskolába nem vettek föl, előbb ruhaipari technikumot, majd lakberendező iskolát végeztem. Sokáig bútoriparban dolgoztam, imádom a  bőrt, a különféle textileket. A kreativitást nagyapáimtól örökölhettem, de a szüleimmel is mindig alkottunk valamit. Tőlük tanultam meg azt, hogy mindig a legjobbat hozzam ki magamból, aztán még azon is javítsak. Egy nyolc éves kisfiam van, aki már lassan kezdi megszokni, hogy anya mindig varr...
Imádok varrni, mindent, ami varrható.
Babákat nem rég óta készítek, fő profilom inkább a táskavarrás.
Remélem a babáim is hasonlóan tetszeni fognak mindenkinek.

















NAGY TAMÁS

Nagy Tamásnak hívnak, Jászberényben élek és dolgozom születésem óta. 
Munkáim jórészt az átélt élményeimből táplálkoznak, legyen az festmény, fotó vagy akár számítógépes grafika.
Képeim főként az igazság kereséséről, mintsem a szépség közvetítéséről szólnak.
A szépség relatív. A szépség mulandó. Amit ma szépnek látunk, nem biztos, hogy holnapra is az marad. A divat sokszor meghatározóbb hatással van a korra, és legyőzi az ízlést.
Az igazság ezzel szemben örök. Igaz dolgok azok, amiket megélünk, elraktározunk és számunkra mindig ugyanazt jelentik.
Hiteles csak úgy maradhat ember, ha nem próbál másnak látszani, mint aki, ha nem az elvárások, hanem saját hitbéli meggyőződése vezérli.
Ez a lelki magatartás hitem szerint értékes és időtálló alkotásokat eredményez.
Ebben a szellemben dolgozom nap mint nap, és tudom, hogy ezt az őszinteséget képes megérezni a közönség is!
Fogadják szeretettel és nyitott szívvel munkáimat!
Köszönettel és Tisztelettel:

Nagy Tamás







RÉDEI PANNI

Vízöntő jegyének utolsó, elfuserált asztrológusok szerint a Halak jegyének első napján születtem Jászberényben 1984. február 19-én. Állítólag szakadt a hó. Miután leérettségiztem, néhány évig az időnként hazajáró egyetemisták népes táborát gyarapítottam. Állítólag tovább, mint kellett volna. Piliscsabán a Pázmány Bölcsészkarán végeztem kommunikáció szakon a 2008-as év tavaszi félévében. Történész diplomám megszerzése ugyanott a 2010-es év tavaszi félévének termése. Eddigi rövid pályafutásom során dolgoztam mint ruhatáros, kézbesítő, jegyszedő, levéliktató, reform ételek beszerzője, ingatlanközvetítő és online újságoknál voltam gyakornok. 2009 tavaszán a munkába állás lehetősége költöztetett haza Budapestről. Azóta dolgozom a jászberényi helyi lapnál, a Jászkürt újságnál és a TutiHír.hu internetes hírportálnál mint újságíró. Állítólag nekem ez megéri.

Az írás számomra tény, mint másnak a levegővétel vagy a reggeli kávé. Minek cifrázzam, állítólag fölösleges...



"Amikor megismertem Pannit, ketten néztünk meg egy előadást egy 200 fős nézőtéren, és már akkor gyanút fogtam, hogy rokonlelkek lehetünk, mert az előadás végén nem csak a hiányzó 198 emberről beszélgettünk, hanem a darab hatásáról, a város ügyes-bajos dolgairól, a kultúrához való kötődésünkről.
A következő találkozásunk erre pár hétre történt, amikor már a születőben lévő galéria-álmokról és tervekről meséltem neki boldog lelkesedéssel, ő pedig hallgatta csillogó szemmel, mosollyal az arcán, mintha előre vetítődött volna a mára már megalapozott, mély és őszinte barátságunk. Jól egymásra találtunk!
Panni írja a színes, olvasmányos cikkeit a városban történő kulturális eseményekről, én szervezem a galéria rendezvényeit, és már nem csak úgy találkozik ez a két dolog, hogy mindig megjelenik az általa írt színvonalas cikk rólunk, hanem hosszan beszélgetünk a galéria lépcsőjén a dolgainkról, hol úgy nőcisen, hol úgy világmegváltó mélységekig, de mindig boldogság számomra a társasága."
                                                                                                        Sinka Judit